Amikor megkértek, hogy az iskolámon belüli életről beszéljek, hogy próbáljam meg leírni, milyen is egy művészeti iskola élete, milyenek a diákok, miben különbözik ez a többi sulitól, tulajdonképpen, arra gondoltam: semmiben.

Vagyis… Van pár plusz művészethez kötődő tantárgy, több óránk van...meg sok rajzunk…kb. ennyi.

Azt hiszem az emberek többsége, azt gondolja, milyen elvontak, „művészlelkek” vagyunk. Persze van benne valami, de aki ki tudja valamilyen művészeti ágban adni magából az érzéseit, azokra is rámondhatjuk. Nem védekezem a „művészlélek” kifejezés ellen, nincs vele különösebb bajom, akár negatív értelemben is mondhatják… ilyen vagyok. Mindig lesz egyfajta reakció az emberekben, ha meglátnak szemben egy nagy mappával járó – kelő fiatalt, inkább átmennek a másik oldalra. Persze nem ennyire drámai a helyzet, de minimum megnéznek minket. Pedig mi csak máshogyan próbáljuk meg kiadni magunkból az érzéseinket.

Régen a „művész” fogalom sokkal többet jelentett nekem (is), mint most, valahogy négy év alatt megváltozott a jelentése, mint nagyon sok dolognak. Talán, amiatt, hogy kevesebb hangsúly kerül az „egyén” fejlesztésére. Még most is úgy gondolom, hogy lehet a rajzot tanítani, csak nincs értelme. Ha valaki ezt tanulni szeretné, és valóban elkötelezi magát ennek, magától többet tanul- könyvekből, vagy egy tapasztalt ismerőstől, rokontól, ha nincs feszélyezve, nem kötik le suliban teljesen más dolgok, ha otthon, vagy a szabadban „alkot” teljesen egyedül, sokkal többet ér, mint akármilyen profi tanártól vett rajzóra. Fontos persze, hogy véleményt mondjanak a munkákról, hogy a kritika alapján tudjuk fejleszteni magunkat, de ezt máshogyan is meg lehet oldani.

Talán meglepő, hogy így vélekedik egy művészeti suliba járó diák, pedig akik ide járnak, talán hasonlóan gondolkoznak. Őszintén nem hiszem, hogy a művésszé válás felé a legjobb út, az volt, amit választottam.

Talán halaszthattam volna a középiskola utánra ezt a döntést, és így nem veszítettem volna el a legtöbb érdeklődésemet ez iránt.

Minden esetre, nem mondanám, hogy megbántam volna ilyen képzést nyújtó iskolába jelentkezni, sok mindent megtapasztaltam, sok mindent köszönhetek annak, hogy ezt az utat választottam, barátok, kapcsolatok, tapasztalat (ha negatív, akkor is) és bátran mondhatom, hogy sokkal erősebb lettem, és az is biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni a középiskolás éveimet.